2.rész

A zene hangos, a villogó fények elvakítanak. Rossz előérzetem van, tudom, hogy nem kellett volna beleegyeznem. A Funky Buddha VIP szektora tele van ismerősökkel, nekem mégis idegeneknek tűnnek. Liam, mint törzsvendég szinte mindenkinek bemutat, nekem még sincs kedvem bájologni. Tökéletesen megfelelt volna egy szűk baráti össze jövetel is, de Harry akaratossága győzött, miszerint csak egyszer vagyok 22 éves, és ez segítene is a gyászolás elfelejtésében, Szerintem inkább csak a lányok miatt csinálta.  Apró mosollyal forgatom meg a szemem, ahogy megpillantom az említett személyt egy vörös hajú lánnyal bájologni, a bárpult közelében. Elég jól ismerem Hazzt, ahhoz, hogy tudjam már nem szomjas. Kissé lerészegedett bandatársunk a lányt ölelgeti, majd amikor Ben Winston is megjelenik, partnert vált, s az említett srácra csimpaszkodik. Vicces őt részegen látni, hiszen bárki társaságába is kerül, úgy ölelgeti mintha csak a testvére volna. Louis csapódik mellém, egy poharat nyom a kezembe, s addig mustrál, míg legalább egy kortyot nem iszom. A poharak sorra kerülnek elém, nem tart sokáig, míg feloldódok. Társaságunk hamarosan új taggal bővül, Shahid Khan, a Naughty Boyra keresztelt férfi, perceken belül már mellém is lép. Miután felköszönt magához vesz egy poharat, s így már hárman társalgunk. Nem kérdezz semmit Perrieről, amiért borzalmasan hálás vagyok, nem szeretnék az az ember lenni, aki tönkre vágja a saját születésnapi buliját. Eszembe jut. régen mennyire negatív véleménnyel volt rólam, most pedig a banda után, ő az első, akit a barátomnak mondhatok. Időközben Niall, Liam, Sophia, Harry, Eleanor és a vörös lány is hozzánk a csapódik. Az állam a padlót verdesi.
- Emily? - kérdezem félve.
- Szia Zayn - köszönt vigyorogva, majd bátortalanul közelebb lép, én pedig szorosan a karjaimba zárom.
- Mióta vagy megint vörös?
- Ez lila - kuncog, s amikor jobban szemügyre veszem, látom, hogy csak a fények teszik vörössé - Már egy ideje, de Harry kérésére csak kimosható, nem szeretné, ha tönkre tenném a hajam a hülyeségeimmel.
- Perrie is mindig ezt csinálta - a szavak nehezen jönnek a számra, de ki akarom mondani őket. Milly jókedve hamar elillan.
- Sajnálom! - süti le a szemét. Álla alá nyúlva biccentem fel a fejét, hogy lássa halovány mosolyom, majd ismét magamhoz húzom, hogy tudassam vele, semmi baj.
Egy percre sem fordulok el, egy újabb pohárért, amikor a zene elhalkul, ahogy megfordulok, egy zsúrkocsi közeledik felém, Louis jóvoltából, amin egy háromemeletes torta díszeleg.
Hiába vagyok szinte idegenek között, ők mégis egy emberként énekelnek, nekem kivéve, az enyhén ittas bandatársaimat, akik egymást túlordítva próbálnak énekelni. Zavaró lehet, mégsem szól nekik senki. Talán már megszokottá vált, hogy mi nem tartozunk a normális emberek közé. Miután kívánok és elfújom a gyertyákat, Eleanor akaratoskodik, hogy én osszam ki a szeleteket, s mielőtt bármit is mondhatnék, egy kést nyom a kezembe. Az emberek sorba rendeződnek, én pedig kénytelen vagyok darabolni. Az elején még szinte élvezem, de legalább az 50. szelet után Liam veszi át, a helyem. Pezsgős üveg pukkan, Niall szétfröcsögteti az egészet, - sosem bírja ki, hogy ne rázza fel őket, mielőtt, kibontaná  - végül nekem adja a már szinte félig üres üveget. Kortyolgatni kezem, s már adnám is vissza, amikor kezemnél fogva vissza tolja a számhoz, miszerint ez csak az enyém, így csak vállat vonok, s meghúzom a zöldre színezett üveget. Egy újat bont fel, amit még egy követ, hanyagul tölti meg a pulton sorakozó pezsgős poharakat, amiket a vendégek fogyaszthatnak el. A poharak koccannak, mindenki az egészségemre iszik, nem túlzok, amikor azt mondom, legalább egy kamionnyi alkoholt elherdálunk az este folyamán. Már szinte alig állok a lábamon, hiszen mindenki velem akar koccintani, mint ünnepelt, mégsem állok le. Hosszú idő óta, most érzem igazán boldognak magam.
Lábaim egymásba gabalyodnak, miközben a mosdó felé szambázom, s kis híján pofára esek a saját lábamban, de Harry szerencsére elkap.
- Miért nem nézel kicsit jobban körül? Hátha találsz valami lányt - kérdezi. - Nem azt mondom, hogy már egyből legyen egy barátnőd, én sem lennék még rá képes, de legalább lássam, hogy nyitsz mások felé - menti ki magát gyorsan.
Nem válaszolok, próbálom legyűrni az eluralkodó hányingerem, így hideg vizet fröcskölök az arcomba, majd hátamat a hideg csempének vetem. Szemeimet csukva tartom, Harry kérésére várok. Nem bírok megszólalni, de ő eleget beszél helyettem is. Szinte mindent elmond, én pedig örülök, hogy ezt teszi, ám egy óvatlan pillanatban ellököm magam a faltól, s az első wc-ben kiadok magamból mindent.
Miután a  számat kiöblítem, újabb adag vizet fröcskölök az arcomba.
- Ha látnád a megkönnyebbülést az arcodon - nevet Harry, én pedig előző kérését megtagadva - miszerint vigyázhatnék jobban magamra - indulok vissza.
Kis híján fellökök egy lányt, de mielőtt bocsánatot kérhetnék, a szavak elhagynak, a levegő a tüdőmbe reked. Jól eső borzongás fut végig rajtam. Belőle is hasonló reakciót válthatok ki, ugyanis ő sem reagál semmit. Perrienél éreztem ilyet utoljára, így a túlzott alkohol bevitelre fogom mindezt.
- Ne haragudj - krákogom, s miután az idegen lány elpirulva lesüti szemeit, kikerülöm és visszasietek a barátaimhoz.
Míg én Harryvel józanodtam a mosdóban, mosolyogva veszem észre, hogy Niall hosszú idő óta talált magának valakit. Míg az aranyosan ismerkedő pár mellé telepszek, perceken belül Louis és Liam is feltűnik, jó pár üveggel a kezükben. Amíg mi a piramis nevű játéktól pirosodunk ki, Niall az újdonsült lánytól. Egy idő után nem bírom tovább, szükségem van egy cigire, így egy pohár bor társaságában a kijárat felé sietek. Míg az öngyújtóm után kutatok, a baj előbb bekövetkezik, mint gondolnám. Felpillantok, de már késő, a bor egy fehér ruhán landol, én pedig nem hiszek a szememnek.