3.rész

Sziasztok!:)
Felkerült a 3.rész is. Remélem tetszeni fog. Kérlek benneteket, hagyjatok nyomot magatok után, kommenteljetek, pipáljatok, iratkozzatok fel, építő kritikát is elfogadok.:)
ITT beléphettek a blogjaim csoportjába, ITT pedig bármilyen kérdést feltehettek.
Jó olvasást!
Nonci.xx

Hosszú idő óta, elégedett mosoly ül az arcomon, miközben a kanapén terpeszkedve, egy idétlen mesét bámulok. Örülök, amiért ilyen barátaim vannak. Hogy egy éven keresztül hagytak gyászolni, mert tudták, hogy szükségem van rá. Nem hívogattak két percenként, vakon bíztak bennem, és én nem csináltam hülyeséget, amikor pedig itt volt az ideje felkerestek. Szükségem lett rájuk, és ők itt vannak. Tegnap előtt bulit rendeztek, rengeteget ittam. Láttam és tudtam is, hogy rossz szemmel nézték, de rám hagyták. Egy teljes évi jókedvemet engedtem ki aznap este, s azóta olyan felszabadult érzés uralkodik rajtam, amit nem lehet szavakba önteni. Egyszerűen csak jó érzés. Az egyik legjobb.
Eszmefuttatásomat a csengő idegesítő zaja töri meg. Beütöm a kapukódot, és már indulnék a konyhába, amikor a Led tv-n egy szembetűnő dolgot fedezek fel. Ott vannak a fiúk, pontosan, ahogy megígérték, de nem öten jöttek. Velük együtt két másik lány is ott ácsorog. A szőkét megismerem, de ebben az is közre játszik, hogy Niall kezét szorongatja. Vállat vonva sietek a konyhába, majd a még meleg pizzás és kínais dobozokat a nappaliba cipelem. Még szerencse, hogy Niall miatt többet rendeltem. Az ajtón kopognak, de nem kell kinyitnom. Valamelyikőjük megteszi ezt helyettem is, egy 'Minek kopogsz te barom?' kérdéssel, amit nevetés követ.
- Zayn - Niall kocogtatja meg a vállam. - Beszeretném mutatni a barátnőmet. Remélem nem baj, ha velem jött, de mentségünkre szóljon, hogy elhozta a legjobb barátnőjét is. Ott volt a bulidon, biztosan találkoztatok - ujjait tördeli, ki akarja menteni magát.
- Örülök, hogy végre találtál valakit - mondom egyszerűen. - Már azt hittük remete maradsz - röhögöm el magam. A vállamba bokszol, ami egy baráti dulakodásba megy át, míg a nappaliba araszolunk. Nevetve fejtem le magamról a karjait, ám amikor megfordulok, a kanapé irányába, úgy érzem, le kell ülnöm. Harry és Louis között ott ül az idegen lány. Az a lány, aki Niall barátnőjének legjobb barátja. Az a lány, aki tényleg ott volt a születésnapi bulimon. Az a lány, akinek fehér ruháját vörösborral áztattam el. Csilingelő nevetése kizökkent, amikor Louis bedobja az ujj levevős trükkjét. Szinte csüng a fiúk szavain, könnyű megállapítani, hogy egy újabb rajongóval van dolgunk, szerencsére a normális változatból.
- Zayn, ő a barátnőm, Taylor - állítja elém Niall, a szőke lányt, s mielőtt én is bemutatkoznék, Harry bekiabál.
- Jessicának hívják.
- Fejezd már be - forgatja a szemét Niall.
- Nem mindegy, hogy Taylor vagy Jessica? - kérdezi Louis.
- Ezek után nem bízom bennük. Szóval, akkor hogy is hívnak? - fordulok a lány felé, aki bizonyára jót mulat a többiek között nagyobbodó vitán.
- Taylor - mosolyog szerényen.
- Harry, miért Jessicázod le? - röhögök.
- Swift miatt. Nekem Jessica marad - fejét felfelé biccenti, próbál komoly és tekintélyt parancsoló lenni, de elröhögi magát.
Egyre nagyobb vita kerekedik a nappaliban, de még így is hallom a mellettem ácsorgó lányt.
- Ő pedig Melodie, a legjobb barátnőm - mutatja be Taylor/Jessica az eddig számomra ismeretlen lányt. Melodie. Sokáig ízlelgetem a nevét, majd arra leszek figyelmes, hogy egymást bámuljuk.
- Te vagy a kedvence - mutogat Harry, mikor bemutatkozom, Melodie fülig vörösödik.
- Tudtam, hogy egy rajongóval van dolgunk - halvány mosolyt eresztek el, és titokban remélem, Harry nem tartogat több hülyeséget a mai napra.
Üres dobozok, teli has, tökéletes hangulat. Mindössze ezek a dolgok vannak jelen, miközben egy számomra unalmas film megy a tv-ben. Helyette inkább a nappali túl oldalán terpeszkedő lányt figyelem, aki belopta magát a szívembe. Akaratlanul is őt nézem, gondolataimba férkőzik, kapkodni kezdem a levegőt, miközben fantáziálni kezdek róla. Felpattanok, a konyhába sietek, ahol megiszom egy pohár vizet.
- Jól vagy? - kérdezi, egy már túl ismerős hang. - Feldúltnak tűnsz.
- Persze, semmi baj - válaszolom, még mindig háttal állva. Megdörzsölöm az arcom, majd megfordulok, hogy láthassam.
- A többiek menni készülnek, gondoltam szólok - mosolyog. Tudom, hogy hallgatóznak, azonban olyan kérdést teszek fel, amivel még saját magamat is meglepem.
- Nincs kedved itt aludni? - bukik ki belőlem. Szemeit lesüti, arca pírba borul.
- Értem, hogy eléggé össze ismerkedtünk ma meg minden, de nem érzem helyesnek. Egyébként is találkozóm van a barátommal - ahogy kiejti a szavakat, bennem ismét összetörik valami.
A nap további része, egyedül és unalmasan telik. Többnyire takarítok, este pedig ismét nem tudok aludni.
Órákig forgolódom, majd már csak percek választanak el a teljes alvástól, amikor csengetnek. Ezt nem hiszem el. Lustán fordulok a másik oldalamra, megpróbálok tudomást sem venni róla. Váratlan vendégem nem adja fel, így fejemet a párnába nyomom, de ő így is próbálkozik. Morogva mászom le az emeletről, kinyitom a kaput, s amíg várok a kanapén ébredezem több kevesebb sikerrel. Már szinte alszom, amikor halkan kopognak. Kinyitom a sötét mahagónit, a maradék álmosság is kimegy a szememből, ahogy egy kis test a mellkasomnak csapódik. Apró karjai erősen ölelnek. Először csak esetlenül állok, majd karjaim önként ölelik vissza. Nem viselek pólót, így amikor megcsap a hideg, nem bírok tovább ott maradni, az ölembe kapom, s miután becsukom az ajtót, a nappaliba viszem. Lassan eltávolodik tőlem és beszélni kezd.
- Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak - kezdi. - Nem tudtam, hova is mehetnék, Taylorral élek, de Niall ma ott alszik. A barátom teljesen megőrült, idáig futottam - meséli, teste szinte megremeg, ahogy felidézi az emléket. - Szívesen elfogadom azt a délutáni ajánlatot, ha még él - süti le a szemeit. Mosolyogva bólintok, így az est további részét plédekbe csavarva, kakaót iszogatva töltjük.
Rengeteg dolgot megtudok róla. Hogy nincsenek szülei, ezért él Taylorral. Hogy már több, mint egy éve van barátja, Josh. Nem kell mesélnem, hiszen rajongó, de mégis megteszem, és ő készségesen meghallgat. Nem vág a szavamba, egyszer sem szól közbe, hogy ezt már tudja. Érdeklődve hallgat végig, miszerint az én szemszögemből minden teljesen más, mint ahogy ezt a média beállítja.
Amikor kifogyunk a szavakból, előkerülnek az alkoholos üvegek is. A lakást régen nem érzett hangulat járja be, már tudom, hogy ez hiányzott. Pont annyira iszom le magam, hogy képes legyek őrültségeket csinálni, hogy reggel másnaposan ébredjek. Hogy tisztán emlékezzek az egész estére. Többek között arra, amikor az egyik vendégszobába kísérem aludni. Idétlen esti mesét mondok neki, majd egy másik szobában én is lefekszem. Reggel mégis mellette ébredek.