4.rész

Sziasztok!:)

Még csak a 4. rész kerül fel, de már túl vagyunk az 1000. oldalmegtekintésen is. Csodásak vagytok, köszönöm!<3 Nagyon nincs hozzáfűzni valóm, az új részhez. Élvezzétek.
Jó olvasást, hagyjatok jelet magatok után!
Nonci.xx

Ki vagyok száradva, és a fejem is fáj. Az egész ágy az enyém, mégis érzem az illatát, Tudom, hogy itt aludt, és nem csak képzelődtem, amikor pár órával ezelőtt felébredtem. Mozgolódást hallok a hátam mögül. Óvatosan fordulok meg, szemeimet résnyire nyitom ki, amikor megpillantom Őt, ahogy kilép a párával megtelt fürdőszobából. Testét egy apró törölközőbe csavarta, haja vizes loknikban omlik a vállára. Egyenesen a táskájához sétál, s miután kiválasztja a ruháit, egy ideig még vacillál, hol is öltözhetne, végül a szobában marad, mikor meggyőződik róla, hogy alszom. Nem tudja, hogy nézem. Ledobja magáról a törölközőt, s öltözködni kezd, ám amikor az ajtó, hangosan csapódik be mögötte, rémülten pillant fel rám. Ahogy tekintete, összetalálkozik az enyémmel, arca először falfehér lesz, amit egy vörös szín követ. Felkapja az eldobott törölközőt, és a fürdőbe siet, percekkel később pedig már felöltözve, lesütött szemekkel távozik a menedékhelyéről. Formás lábait egy combig érő farmer nadrág takarja, ami mellé egy hosszított fehér felsőt választott. Haját vizesen hagyta, mindössze egy kócos kis kontyot készített belőle. Még mindig a hasamon fekszem, továbbra is Őt nézem, majd amikor szemeit rám emeli, elnevetem magam. Ő is elmosolyodik, majd mielőtt még leülhetne mellém, egy párnát kap fel mellőlem, amivel egyenesen az arcomat találja el.
- Köszönöm a csodálatos ébresztőt! - kaján vigyort eresztek meg felé, majd fejemet a másik irányba fordítom, hátha aludhatok még egy kicsit. Nem szól semmit, csak feláll és kisétál. Egy pillanatra megijedek, de hamar megnyugszom, amikor az ágy mellett meglátom a piros táskáját.
Legalább fél óra telik el, mikor kíváncsiságom győz, s miután biztos lábakon állok, utána eredek. A lépcső elején állva elbizonytalanodom, azonban mikor meghallom az edények csörömpölését, tudom, hol találom.
- Elrontottad a meglepetést - orrát felhúzva fintorog, miközben egy fakanállal mutogat felém. - Úgy látszik ebből nem lesz ágyba reggeli - kuncog, miközben az asztalhoz terel, s elém helyez egy tányér gőzölgő tojásrántottát.
- Tegnap este nem mesélted el, mi történt közted és a barátod között - töröm meg a jó kedvünket, miközben ő az asztalnál marad, én pedig mosogatni kezdek.
- Remélem nem haragszol meg, de erről nem szeretnék beszélni - motyogja.
- Miért? - kérdezem. - Nem lehet bizalmasabb a reggeli magánszámod után - húzogatom a szemöldököm, miközben felé fordulok. Szemöldökét a homlokáig emeli, kezeit keresztbe fonja a mellkasa előtt, szemei azonban elárulják, hogy nem sértődött meg.
- Igazából már régóta nem működik ez a dolog köztünk - kezdi, s készségesen elmesél mindent, egészen a tegnapi napig.
- Én sosem bántam így egyetlen barátnőmmel sem - mondom végül, miközben követem őt, vissza az emeletre. - Miért nem szakítottál vele?
- Nem tudom. Nem mertem. Tegnap este már szerettem volna, aztán kiakadt, és jobbnak láttam nem megszólalni, mielőtt az egyik repülő váza vagy tányér nem engem talál el - mulatságosnak tartom, hogy miközben mesél egyre idegesebb lesz, s egyre nagyobb erővel dobálja be a szétszórt cuccait a táskába.
- Akkor szakíts vele! - mondom mégis komolyan, miközben elnyúlok az ágyon.
- Nem tehetem. Annak ellenére, hogy elég gyakran bánik így velem, szeretem. Különben se lenne, hol éjszakáznom, ha Niall rendszert csinál a nálunk alvásból - rántja meg a vállát.
- Szóval csak kihasználod?
- Mi? Nem, dehogyis, vagyis.. ne forgasd ki a szavaimat - dob felém egy nadrágot, mire felnevetek. - Örülök, hogy ilyen jól szórakozol rajtam - förmed rám. Már éppen nyúlna az előbb eldobott ruháért, mikor a karjánál fogva magam mellé rántom, végül a csípőjére ülök, s egyik kezemmel, feje fölé fogom a karjait.
- Szakíts vele és költözz hozzám - mondom a lehető legnyugodtabban, pedig a szívem a torkomban dobog, miközben a szabadon lévő kezemmel, oldala körül legyeskedem.
- Nem is ismerjük egymást, és fel ne merd hozni a reggeli incidensünket, az nem mentség - kezd el  ficánkolni alattam.
- Nem arra kértelek, hogy legyél a barátnőm, hanem, hogy költözz hozzám - horkanok fel. - Egyszerű. Lakótárs - tagolom érthetően.
- Ez nem így működik. Nem akarom ott hagyni Taylort - morogja, de tudom, hogy ez csak fél igazság.
- Úgy mondod, mintha ezek után nem találkozhatnál vele többet és azt sem mondhatod, hogy egyedül marad, mindketten nagyon jól tudjuk, hogy Niall vigyázni fog rá. Tehát, mi is a probléma?
- Kényelmetlen nekem ez így. Mármint, megtiszteltetés a nagy Zayn Malikkal lakni, de te nem tartod furának, hogy abban a házban élj egy másik lánnyal, ahol nemrég még a feleségeddel éltél? - szavai késként hatolnak a szívembe, mégis próbálok erős maradni, és azt mondani neki, ami először az eszembe jut.
- Több házam is van, válassz nyugodtan.
- Miért vagy ilyen kedves velem?
- Nem szeretek bunkó lenni az emberekkel, főleg nem olyanokkal, akiknek segítségre van szüksége és nem érdemlik meg a bunkóságom. Szóval választhatsz - vigyorodok el, miközben ujjaim az oldalába marnak, s addig csikizem, amíg bele nem egyezik. - Rendben - engedem el. - Szólj, ha kész vagy, először elviszlek a barátodhoz, hogy mielőbb szakíthass vele, ugyanis aki nem tudja, hogy ezt a kis világot te nagyobbá teszed, az nem érdemel meg téged. Ezt követően meglátogatjuk Taylort, hogy a fontosabb dolgaid, áthozhassuk ide, aztán az én holmimmal együtt meg sem állunk a következő lakásomig.
- Milyen kis parancsolgatós lettél - csipkelődik, s amint kimászik alólam, felkapja a táskáját, majd egy várakozó pillantást követően, utána eredek.
Ujjaim a kormányon dobolnak, miközben a szobában lejátszódó párbeszédet ismételgetem a fejemben. Miért csinálom ezt? Nyilvánvaló mennyire szeretem még Perriet. Pár hónappal ezelőtt képtelen lettem volna ilyesmire, most azonban, ahogy fél szemmel a mellettem ücsörgő lányra pillantok, már tudom. Tovább kell lépnem, és ő az egyetlen, aki segíteni tud.