10.rész

Sziasztok!:)

Meghoztam a következő részt, ami iszonyatosan rövid és kevésbé eseménydús, de nem akartam tovább vacakolni vele, váratni titeket, vagy csak ülni felette és mással foglalkozni.
Ha szeretnétek ITT értesülhettek az új részek érkezéséről, ITT pedig kérdezhettek, ha szükség lenne rám.:)
Remélem tetszeni fog az új rész, hagyjatok nyomot magatok után.
Jó olvasást!
Nonci.xx

 Percekig csak kuporgok az ágyamban, egyedül vagyok a gondolataimmal, de ez nem tart sokáig. Az ajtóm kivágódik, majd ugyanolyan hanggal csukódik be, ahogyan az nálam is történt.
- Elárulnád, mégis mi a francot csinálsz? - szemei szikrákat szórnak.
- Zayn, kérlek..
- Nem, nincs, kérlek Melodie. Válaszokat akarok - erősködik, miközben az ágyamhoz sétál.
- Mit nem értesz azon, hogy időre van szükségem? - csattanok fel. Percekig kiabálunk egymással, próbálok minél több negativitást mutatni, de amikor az ajkába harap, elgyengülök, a szemeim elárulják ezt. Az események felgyorsulnak, és amikor magamhoz térek, már egymás mellett fekszünk.
- Mit szólnál egy kis csavargáshoz ma? - kérdezi aranyos.
- Szabadon engedsz? - csillannak fel a szemeim, kis híján rávetődöm, de csalódnom kell.
- Kissé félreértelmezed a dolgokat - motyogja. - De tetszik ez a közeledésed felém - vigyorog, én pedig bosszúsan, s kissé rózsás arccal gurulok le róla.

A feszültség kézzel fogható. Kávé, dohány és Zayn jellegzetes parfümjének illata terjeng a kocsiban.
- Ma van egy hónapja, hogy összeköltöztünk - mondja frusztráltan, ahogy behajt egy utcába.
- A hónapfordulónk alkalmából kihoztál a kis börtönjellegű erődítményedből?
- Fejezd be, mielőtt meggondolom magam - pillant rám határozottan, én pedig úgy döntök, inkább meghúzom magam.
- Gondolom itt is lesznek szabályok - húzom a számat, ahogy megérkezünk egy, a miénkhez hasonlóan elhagyott környéken árválkodó, mégis gyönyörű házhoz. Zayn lelkesen hadarja el, hogy mit szabad, s mit nem, én pedig keserű szájízzel hallgatom, és várom továbbra is azt a percet, mikor minden rossz dolognak vége szakad, én pedig tovább élhetem a szürke hétköznapjaimat.
Niall köszönt minket az ajtóban, s ahogy beljebb lépünk, Zayn szavai beigazolódnak. Nincsenek sokan, csak a további One Direction tagok, a zenekar és az előzenekar. Pár lány meg feltűnik. Van, aki ismerős vonásokat hordoz, azonban összefutok olyanokkal is, akiket biztosan láttam már valahol, mégsem tudom megállapítani, hogy hol.
Szemeim kétségbeesetten keresnek egy bizonyos személyt, de ő nincs itt. Úgy tűnik, a sors nem szeretné, hogy összefutunk Taylorral, így kénytelen vagyok Zayn mellett maradni.
- Ne keveredj el, mindjárt jövök - mondja és magamra hagy.
- Kösz, Zayn! Számítottam rád - motyogom magamnak, majd úgy döntök, helyet foglalok a kanapén csókolózó Harry és azt hiszem Emily mellett.
Egy idő után kellemes beszélgetésbe elegyedünk, majd csatlakozik köreinkhez Calum és Sandy is. Ők kérdezgetnek, én válaszolok. Elmondom, hogy a rajongójuk vagyok, bár kicsit tudatlan, és a szabályok szerint a tudtukra adok egy bájos történetet az életemről, és arról, hogy kerültem Zaynhez, amit meglehetősen hihetően adok elő, azonban egy szavam se igaz.
Mint a titokzatos lányt, mindenki körbe vesz, a hangulat is tökéletes, kezdem jól érezni magam. Egy bizonyos Jason társaságát élvezem a kanapén, mikor társaságunk három fővel egészül ki. Zayn egy ideig jóízűen beszélget Gemmával, majd mikor a lány telefonálni indul, a pakisztáni srác, már a mellette ücsörgő szőkére összpontosít. Órákig beszélgetnek, engem pedig valami különös érzés önt el, ahogy a lány vörösre színezett ajkait bámulom. Teljesen kivonom magam a társaságból és beszélgetésekből, így azt sem hallom meg, mikor Jason engem szólongat.
- Jól érzed magad Melodie? Kicsit lefehéredtél. Maradj itt, hozok neked egy pohár vizet - mondja kedvesen, miközben maga mellé ültet, ő pedig szemvillanás alatt tűnik el.
Már nem tudom sokáig Zayn előtt titokban tartani, hogy zavar a mellette lévő lány jelenléte, főleg, hogy Jason magára hagyott, így lassan felállok és egyenesen az udvar felé veszem az irányt.
Nincs szükségem senkire, beszélgetni vagy akár sírni sem akarok, így egy egyszerű mozdulattal előhalászom a telefonom és a fülhallgatóm, majd a lépcső egyik fokára ülök, ahol kényelmesen elhelyezkedve kezdek el zenét hallgatni.
A nyugalmam mégsem tart sokáig, már a második dal felénél valaki megkocogtatja a vállamat.
- Nem gondolod, hogy illetlen egyedül zenét hallgatni, miközben a buli oda bent van? - Zayn szólal meg mögülem, ahogy eltávolítom a pöcköket a fülemből.
- Leszarom az illemet - felelem kurtán, és már hallgatnám is tovább a zenéimet, ha nem szólalna meg újra.
- Én pedig nem szeretem ezt a hangnemet - válaszolja, s az él ismét kitűnik a hangjából.
- Én sem szeretek sok mindent, főleg nem azt, hogy együtt lakunk.
- Féltékeny vagy - közli a tényeket.
- Miért lennék?
- Látom rajtad, ahogy azt is, hogy néztél arra a lányra. Más okod amúgy sem lenne arra, hogy kijöttél - feleli egyszerűen, bennem pedig felmegy a pumpa.
- Miért kell nekem veled laknom?
- Hogy boldogítsalak - vigyorog.
- Költői kérdés volt - összehúzott szemöldökkel figyelem őt, élvezi a helyzetet. Bármit is tesz, azzal csak engem idegesít. - Egyébként, ez még amúgy sem jelenti azt, hogy járunk. Nem vagyok féltékeny és nincs szükségem arra sem, hogy boldogíts.
- Persze. Hiszen, te amúgy sem kaptál az alkalmon.
- És ez azt jelenti, hogy ilyen gyorsan feladod? - bukik ki belőlem egy ártatlan kérdés.
- Szóval, mégiscsak van esélyem - csábos mosolyt ereszt, mire gerincemen egy jóleső borzongás fut végig.
- Örülök, hogy kiforgatod a szavaimat - morgom, majd felállok. Nem tudom már türtőztetni magam, elárultam magam és ezt ő is tudja.
- Ne keresd a srácot. Lelépett! - kiállt utánam, mintha a gondolataim közt olvasna.
- Milyen srácot? - fordulok értetlenül felé.
- Akire, annyira rá voltál akadva. Elküldtem. Ne felejtsd el Melodie, hogy hozzám tartozol és ez ellen nem tehetsz semmit sem!
Szavai még jobban felbőszítenek, mint ahogyan az lehetséges. Nem törődöm a következményekkel, s addig nincs is baj, míg ő abban a hitben él, hogy én a házban tartózkodva megpróbálom jól érezni magam. Azonban nem kell sok. Minden mozdulatát árgus szemekkel követem, és amikor nem figyel, egy gyors mozdulattal feltépem a bejárati ajtót, s miután angolosan távozom, rohanni kezdek. Az oldalam a második utca után rohamosan szúrni kezd. de a túlzott adrenalin nem engedi, hogy ilyen apróságokkal foglalkozzak, így nem is lassítok, míg legalább 10 utcányi távolságra nem kerülök Zayntől és az ostoba szabályaitól.
Miután egy padon ücsörögve kipihenem magam, a hangulatom ismét bosszús lesz. Sikerült megszöknöm, a szabadság mámorát mégsem élvezhetem. A környék idegen és senki sincs, aki befogadna. Taylor azonnal beárulna, Josht pedig azzal fenyegette, hogy ha a közelembe is kerül, ráhívja a rendőrséget. Magamat ostorozva keresek egy helyet ahol átvészelhetem az éjszakát, miközben azon gondolkozom, mit követtem el, hogy ennyire szerencsétlen vagyok.