2015.06.10. OTRA - Élménybeszámoló

Sziasztok!:)
Meghoztam a várva várt élménybeszámolót.
Emlékszem milyen voltam először. Mikor megtudtam, hogy mehetek a koncertre, hogy mennyire zokogtam. Aztán a keserves hónapok, mikor mindez úgy volt, nem valósulhat meg. Eljött a május, mikor sikerült a szüleimet rábeszélnem, és a kollégium közepén felzokogtam, miközben anya közölte velem, hogy megvette a jegyemet a piros szektorba. Teltek a napok, s én szép lassan megnyugodtam, kezdtem beletörődni, hogy látni fogom a srácokat, ott leszek és tombolni fogok Bécsben, találkozni fogok Laurennel és Nessával. Aztán eljött az utolsó nap. Június 9-e, kedd. Többször is arra ébredtem, hogy alvás közben már javában izgulok (?), napközben pedig többször is felsikítottam, mikor egy új képet láttam meg, a már épülő színpadról, vagy olyan információk begyűjtésekor, mint például, hogy a zenekar délután négykor már ott van a városban. Elég volt egy fénykép, vagy egy tweet, és én már lázban égtem, pedig még csak kedd volt.:D
ÉS eljött a szerda. Apukámmal 8-kor indultunk el itthonról, azt hittem minden tökéletes lesz, de tévedtem, mint mindig. 10-re Ajkán kellett volna lennem, e helyett 11-kor is még próbáltuk kiszedni a kocsinkat egy sártócsából. Én már ott feladtam. Ezt követően, logikus a magyarázat is, hogy nem

délután 1-re értünk a stadionhoz, mivel a mi kis akciónk után, még Bécsben is eltévedtünk, parkolóhelyet keresve, szóval a vártnál 4 órával később találtuk meg a stadiont. Mintha nem is én lennék, már befele menet eltévedtem.:D Egy kisebb német csoportot követve jutottam be a stadionba, miközben nem akartam hinni a szememnek, ahogy a piros szektor várakozási zónáját néztem. Sikeresen bejutottam a lányokat követve, és egy hirtelen pillanatra meg is hökkentem, mikor megláttam hol leszek. Sokkal kisebbnek hittem a stadiont és magát a színpadot is. Helyet kerestem magamnak, majd egyedül, az előzenekar kezdetéig álltam a sznob olasz és osztrák emberek között, egy piros karszalagot hiányolva a csuklómról. Nessát és Laurát is láttam, és bár ők is rám néztek, nem tartom valósnak, hogy megismertek.:'DD
A koncert előtt még láttam SOPHIÁT, aki egy lezárt ülő szektorban ücsörgött - később onnan csináltam képet és videót a kiürülő stadionról - többen pedig mondták, hogy a koncert alatt többször is felállva tapsolt Liam részeinél. Páran még Lottieval és Louval is találkoztak, de ők inkább a zöld szektornál voltak. Akadt viszont olyan lány, aki elmondhatja, hogy csupán méterek választották el Calvintől, Louis egyik barátjától.
Elkezdődtek a reklámok, amiket végig énekeltem. 5SOS, Olly Murs, két ismeretlen és Little Mix, ami nagyon meglepett, de aranyosnak találtam. A You&I Parfüm reklámja alatt sikerült akkorát sikítanom, hogy begörcsölt az oldalam is. Aztán jött az előzenekar. Körülöttem nem sokan élvezték, de én ugráltam ahogy csak tudtam, énekeltem, visítoztam, mindent amit csak bírtam. Hamar vége lett, idegeket örlő óráknak tűnt, mire elérkezett a nagy pillanat, aztán hirtelen a kivetítőn megjelent a turné neve, majd vicces animációkat kivetítve a fiúk hangján meghallgathattuk, mit tehetünk és mit nem. Jobb kezemet a magasba emelve vártam, mikor szólal meg az Intro, amit sikeresen végig sikítoztam, aztán megszólalt a Clouds és megjelentek Ők. Az elején még láttam őket, sírni akartam, de a meglepődöttségtől elfelejtettem zokogni, így csak teli torokból - énekléshez nem hasonlítható - üvöltéssel nyomtam a szöveget, miközben a levegővételeim közt sikítoztam. Aztán eltűntek, egy ideig még hallottam a hangjukat is, de egy idő után ez is elfult a tömegben. A magasabb és előttem már pár órával ott várakozó lányok, teljesen kitakarták előlem a színpadot, így a srácokat a koncert további részében már nem láttam, csak arra a pár másodpercre, mikor futni láttam őket, vagy a kivetítő őket mutatta. Azt hittem ennél már nem lehet rosszabb, nem törődve semmivel, énekeltem, visítoztam, majd az utolsó szám után rájöttem, hogy a fiúkat egyáltalán nem is hallottam, a hatalmas közönség miatt. Ezért sajnos nem tudom azt mondani, hogy láttam vagy hallottam őket élőben, mert bár ott voltam, nekem ez a két legfontosabb dolog kimaradt. A Don't Forget Where You Belongnál, mindenki felemelte a 'Danke' feliratú táblát, amit a kivetítőn láttam is egy ideig. GYÖNYÖRŰ VOLT!! Akkor már pityeregni kezdtem, később pedig szintén a kivetítő segítségével azt is láttam, hogy Liam a telefonját előkapva minket fotóz/videóz. Akkor már zokogtam. A Night Changes alatti projectet nem csinálta mindenki, viszont a Story of my Life, is hatalmas sikert aratott. Ahogy pár másodperce láttam a döbbenetet az arcukon, nem lehet szavakba önteni az egészet.
Harry, német tudását fitogtatva elszámolt húszig, bár a végén már segítségre szorult és az utolsó számot is rosszul mondta - zweinzehn - ezt leszámítva, elmondhatatlanul édes volt. Egy ideig mondogatta, hogy 'Ruhe Bitte, Ruhe Bitte' majd mikor rájött, hogy minket nem nagyon lehet csendre inteni, lassan tagolva elkiabálta magát 'Shut Up'. Miután elszámolt németül háromig, mi ismét sikítottunk, ahogy kérte, majd ordibálni kezdett, s miután utánoztuk folytatta is.
Szép lassan lementek a számok. Magyar zászló mindenhol. Liam please say Szeretlek és Harry blink if you wanna have sex feliratú táblák.:D Ahogy Liam felköszönti a szülinaposokat. Harry lecsendesíti a stadiont. Annyira fantasztikus volt. Egy lány többször is tweetelt Harrynek és Niallnek, miszerint a koncert napján lesz a testvére szülinapja és hátul fognak ülni. Hazz pedig az egyik szám előtt azt mondta: 'Úgy hallottam van itt egy születésnapos, aki hátul ül, Boldog Születésnapot!'
Best song ever. A szám amit nem vártam. Üvöltve csápoltam végig az egészet, miközben szédültem a zokogástól, a tűzijátékot és a fiúkat bámulva, aztán eltűntek. Ott álltam és bámultam a színpadot, csak akkor tudatosult bennem, hogy már nincsenek a színpadon, mikor a fények elsötétültek és a stadionban lévő lámpák kezdtek el világítani. Mindenhol füst volt és az emberek többsége elindult. A tömeg jó része előttem már a kijárat felé tartott, én pedig még mindig pityeregve a színpadot bámulva álltam és vártam. Nem tudtam mire, csak azt akartam, hogy vissza jöjjenek, hogy végre történjen valami, hogy én is átélhessek egy darabot abból, amit az előttem lévők akik láttak is valamit, de nem történt semmi. Rosszul lettem, mikor megláttam, hogy már szedik is szét a színpadot, így gyorsan megfordultam és magamban sírdogálva araszolni kezdtem a kijárat felé. Felmentem egy lezárt ülőszektorba, ahol képeket csináltam a szép lassan kiürülő stadionról, majd teljesen eltévedve a tömeg után indultam. Egy ideig csak álltam a sötétben, azon gondolkozva, hogy nem lehet messze a Backstage, hiszen egy ajtóra nagyon figyeltek. Az ötletet, miszerint megpróbálok bemenni elvetettem, nem csak a sokktól, hanem még az időközben elfelejtett német tudásomtól is. Így csak random embereket követve jutottam ki a stadionból, oda kint még legalább háromszor eltévedtem, miközben 1D-s turné zászlókkal szemeztem, aztán legalább 10 perc alatt meglettek az utazótársaim is.
A lányok - egy zöld álló kivételével - ültek, szóval tőlük is egész vicces dolgokat hallottam. Ketten a színpaddal szemben ültek, tőlük olyat is hallottam, hogy rengeteg lányt vittek ki tolókocsiban, már a McBusted első dalánál fogva. A kocsinkat keresve pedig, szinte mindenhol 1D-s zászlóba csavart lányokat láttunk a járdán ülve, zokogva vagy épp a No Controlt visítva. Több kocsiból is ez a szám szólt, egészen a főútig.
Kérdéseket az ask.fm/malnacska profilomon tehettek fel, talán képeket is tudok még csatolni, bár elég rossz minőségben. A blog csoportjába pedig videókat is tudok felölteni. https://www.facebook.com/groups/275773362621044/