26.rész

Sziasztok!:)
Borzasztóan sajnálom, hogy múlt héten kimaradtam, és most is csak egy ilyen rövid részt publikálok, de nem tudom mi van velem. Semmi időm nincs írni, amikor pedig lenne, olyan fáradt vagyok, hogy már kedvem sincs neki állni. Ráadásul az ötleteim is cserben hagytak. Ne haragudjatok! Be fogom fejezni a blogot, nem hagyom így. Úgy döntöttem, ezen kívül még 4 részt hozok, aztán korlátlan időre eltűnök a blogger világból. Nem tudom, hogy visszajövök-e még, hiszen szeretnék a többiekről is írni, de amíg ilyen összeszedetlen vagyok, nem szeretnék több csalódást okozni.
Köszönöm a megértést!
Nonci.xx

A gyomromban apró lepkék kelnek életre, s a szívem hevesen kezd el dobogni. Még mindig nem tudom, hihetek-e neki, vagy Taylornak, azonban Zayn szavai valóságosabbnak tűnnek, még akkor is, ha csak pár hónapja ismerem. Most mégis képes vagyok szemet hunyni a dolgok felett, és később visszatérni rá, hiszen ezt az egyetlen beismerést vártam a megismerkedésünk óta, még úgy is, ha az elején nem akartam ezt beismerni magamnak. Könnyek csorognak le az arcomon, de ezt a boldogság teszi velem. Nem hittem volna, hogy Zayn valaha képes lesz majd ilyesmire, még a félre érthetetlen megjegyzések és tettei ellenére is. Nem gondoltam, hogy ilyen fog majd töA gyomromban apró lepkék kelnek életre, s a szívem hevesen kezd el dobogni. Még mindig nem tudom, hihetek-e neki, vagy Taylornak, azonban Zayn szavai valóságosabbnak tűnnek, még akkor is, ha csak pár hónapja ismerem. Most mégis képes vagyok szemet hunyni a dolgok felett, és később visszatérni rá, hiszen ezt az egyetlen beismerést vártam a megismerkedésünk óta, még úgy is, ha az elején nem akartam ezt beismerni magamnak. Könnyek csorognak le az arcomon, de ezt a boldogság teszi velem. Nem hittem volna, hogy Zayn valaha képes lesz majd ilyesmire, még a félre érthetetlen megjegyzések és tettei ellenére is. Nem gondoltam, hogy ilyen fog majd történni velem, nem gondoltam volna, hogy Perrie halála után, képes lesz szeretni valakit, képes lesz szeretni engem, és most mégis itt vagyunk.
Gondolhatnám, hogy hazudik, hogy csak azért teszi, mert magához akar láncolni, vagy Taylor szövetségese, de gyorsan elhessegetem ezeket a fejemből, a boldogság és a nyugalom, mely az arcán pihen, és a szemei csillogása, mind, az igazságot mutatja. Azt mondta szeret, és én is szeretem, de a szavak cserbenhagynak. Képtelen vagyok kimondani ezt az egyetlen szót, számomra ez még korai, és ezt ő is tudja. Elmosolyodik, ujjával megcirógatja az arcom, s miután a tudtomra adja, hogy nincs semmi baj, ő tud várni, most rajtam a sor, hogy megcsókoljam. Az ajkaim mohón csapnak  le rá, és egyre jobban kívánom őt. A furcsa gondolatoktól, - melyek elárasztják az agyam - pír szökik az arcomra, s szinte már szabályos, forró lázat érzek a testemben. Belemosolygok a csókunkba, és ő is elneveti magát. Végeláthatatlan boldogságot érzek. A mellkasom egyeletlenül emelkedik és süllyed, a légzésem szapora, pont, ahogy az övé is. Még mindig az ölében tart, és a lábaim még ugyanúgy a derekát ölelik. Karjaim, a nyakában pihennek, így húzom őt közelebb magamhoz, hogy megölelhessem, miközben ujjaimat a hajába vezetem, kéjes nyögést váltva ezzel ki belőle, kicsit lejjebb ereszt, de továbbra is az ölében tart. Mindössze, néhány centiméterrel csúszom csak lejjebb, s így pont érzem a nadrágjában lévő dudort, aminek én vagyok az oka. A gondolattól ismét elpirulok, s közben halkan felkuncogok, mire szorosabban fog magához.
- Annyi mindent csinálhatnék veled.
- És mi tart vissza? - oldalra billentem a fejem, ujjaimmal végig simítok borostás arcélén. Magamat is meglepem a kérdéseimmel, mégsem fogom vissza magam.
- Annyi mindent elrontottam már, de ezt nem akarom - leheli az ajkaimra. Mindennél jobban akarom őt, de megnyugvással tölt el, hogy nem akar elsietni semmit. Nem kell azon aggódnom, hogy csak egy újabb trófea legyek számára, hogy utána könnyen eldobhasson, hiszen megvolt számára a lehetőség, többször is, ő pedig visszafogta magát. Összehasonlítva őt, a korábbi önmagával, akivel pár hónapja találkoztam, most mintha nem is létezett volna. Az idegen, gyászoló, goromba és akaratos férfi helyén, most egy teljesen nyugodt, boldognak még nem teljesen mondható, sebzett szívű, mégis imádni való valaki van, akinek minél előbb szeretnék segíteni, hogy rátaláljon a boldogságra.

A repülő zötykölődve érinti a leszállópályát. Eddig nem nagyon volt lehetőségem így utazni, mára pedig már sikerült eldöntenem, hogy nem is bánom. Émelyegve sétálok el a szokásos fekete kocsiig.  Izgulok, hogyan fog alakulni a ma esténk. Már megtanultam, hogy mennek itt a dolgok, s most sem lep meg, hogy utolsóként érünk ide.
A próba alatt egyedül járom be a stadiont. Képeket készítek az előkészületekről, s minden ülőszektorban elidőzöm kicsit, amíg a fiúk a színpadon gyakorolnak. Nem akarok láb alatt lenni, így próbálom elütni az időt valamivel. Fel, s alá járkálok, nem bírok nyugton lenni. Megpróbálom elütni az időt, így a mai nap is a backstagebe megyek. Ismét felkeresem Lout és Lottiet, mint ahogy az unalmas óráimban is tenni szoktam. Ha kell, vigyázok Luxra, játszom vele, vagy megetetem, ha szükséges. Időnként, amikor segédkezik valaki, Louék tanítgatnak sminkelni, és bevezetnek a fodrászat rejtelmeibe is. Kifaggatnak az elmúlt napokban történt dolgokról, és ők is mesélnek egyet, s mást. Aztán berobbannak a fiúk. Félre állok, míg Lottie lealapozza őket, Lou pedig beállítja a hajukat. A várakozás közben Zayn is mellém szegődik. Bátorítóan megszorítom a kezét, miközben engedi, hogy hozzábújjak. Miután mind az öten elkészülnek, egy utolsó csókot nyom a számra, majd a többiek után loholva köszönti a Make a Wish alapítvánnyal érkezett beteg gyerekeket. Képeket készít velük, megöleli őket, aláírást ad. Boldognak tűnik, de tudom, hogy nem az. Miután végeznek, már nem megyek oda hozzájuk. Színkóddal jelölt mikrofonokat adnak a kezükbe, ők pedig az elő zenekar és az intro után kivonulnak a színpadra. Caroline, Lou és Lottie társaságát élvezve ücsörgöm, egy elkerített szektorban. Minden tökéletesen megy, aztán a fiúk búcsúzkodni kezdenek, s mielőtt elkezdődne az utolsó dal, pont, ahogy terveztük, Zayn rám pillant, a mikrofonját a szája elé helyezi, s beszélni kezd. A szívem összefacsarodik, ahogy beszél, és az enyémmel együtt, több ezren törtnek össze. A könnyeim eláztatják az arcom, mindenki döbbent és csalódott arcot vág. A fiúk is sírnak, senki sem tudja, mi történik, végül Liam tér elsőnek észhez magához. Mindenkit megnyugtat, majd elindul az utolsó dal, amit előadnak, még egyszer közösen utoljára. Nem megy a legtökéletesebben, hiszen mindannyiuk le van sokkolódva. Arcukon döbbenet és csalódottság tükrözik. Az utolsó akkordok is véget érnek, ők pedig zokogva integetnek, majd eltűnnek a sötétben.